A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége hetente két alkalommal, három-három magyarórát tart tucatnyi gyereknek immár Bákóban is, a Ion Luca Általános Iskolában. Jelenleg tizenegyen járnak Hegyeli Attila óráira. Hegyeli szerint a moldvai csángó falvakhoz képest – ahol az idősebb korosztály mégiscsak ápolja anyanyelvét és kultúráját – a 175 ezres lakosú Bákóban szinte minden csángómagyar asszimilálódott. „Szinte nincs olyan hét vagy akár olyan nap, hogy a négy bákói napilap közül valamelyik ne támadná a szövetségünket vagy a magyarságot. Alig adták be nyolc szülő kérvényét a bákói tanfelügyelőséghez, másnap valamennyiüket megkereste a helyi román sajtó, és valósággal kérdőre vonta őket. Szerencsére a gyalázkodó cikkek nem tántorították el döntésüktől. A 15. század elején magyar huszita központnak számító Bákóban a lakosság több mint felét a magyarok alkották, még a 16–17. században is. Erről tanúskodik több misszionárius szerzetes, Bernardino Quirini 1591-ben, Petrus Deodatus Bakovic 1641-ben és Bartolomeo Basetti 1648-ban keltezett okirata. A moldvai magyarság legfontosabb városában a 17. században a román és magyar bírók és elöljárók még felváltva viselték a tisztséget. Jelenleg Moldvában 16 helységben oktatják a magyar nyelvet, köztük 14-ben immár anyanyelvi tantárgyként az állami iskolákban is. Tavaly 661 gyerek számára kérvényezték a szülők az iskolai magyarnyelv-órák bevezetését, ez a szám a 2006/2007-es tanévben 981-re emelkedett. /Szucher Ervin: Identitásukat is keresik a Bákóban élő csángómagyarok. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./
